5. fejezet

Amikor Louis az első óra után a stúdióba ér, néhány másik diák a munkaállomásaikat teszi rendbe és mindannyian odakiáltanak egy helló-t neki. A professzor egy meleg mosollyal üdvözli és követi őt az állomására.

- Minden szépen halad, Louis - mondja, miközben végighúzza az ujjait egy kötött ruhán.

- Köszönöm Ms. Schinnour. Megtaláltam a férfi modellemet - mondja neki Louis egy kicsit izgatottan.

- Ó, hála az égnek; hozzá mérted már? - kérdezte.

- Állítólag mindjárt jön - magyarázza.

- Csodálatos - sugárzik, s gyengéden megszorítja Louis vállait. - Mennem kell, de találkozunk negyedikén.

Louis elköszön és elkezdi összegyűjteni azokat a dolgokat, amelyekre szüksége lesz, hogy hozzá mérje Harryhez a ruhát. Louis az egyetlen személy, akinek megengedték, hogy felügyelet nélkül legyen a stúdióban. Ez a legkisebb a kampuszon, és Ms. Schinnour csak két időszakban használja. Ezeken az időszakokon kívül Louisnak megengedték, hogy akkor használja, amikor csak szüksége van rá.

A divat szak rendkívül szelektív, tehát az első évben az osztályoknak általában körülbelül csak húsz diákjuk van, és harmadik évre ez a szám lecsökken tízre. Van egy nagy stúdió kifejezetten a diákok számára, ahol dolgozhatnak a szabadidejükben, de amíg többségük jól elvannak, Louis úgy érzi, megfullad.

Meggyőzte Ms. Schinnourt, amikor ő még csak első éves volt, mert ő mindig annyira lelkesen tanult és fejlődött, hogy hajlandó volt elfogadni a kritikát, és arra használni, hogy felülmúlja önmagát. Ő azóta is Ms. Schinnour büszkesége és öröme; de amikor meglátta őt küzdeni az állandó fecsegéssel a csoport stúdióban, felajánlott neki egy szabad helyet. Ő semmi volt, de kedves Louishoz; és tartja benne a lelket, amikor ő fájdalmasan ötlettelenek érzi magát, s szörnyen utálja magát, bár soha nem ismerné be senkinek az utóbbit.

Végül az utolsó első éves is elment, és Louis egyedül maradt a szobában, hogy leszedje a ruhákat a próbabábukról, mikorra Harry megérkezik, hogy felpróbálja azokat. Az első órának a nagyobbik részét avval töltötte, hogy visszajátszotta az időt Harryvel a fejében. Ő még mindig meglepett amiatt, hogy mennyire könnyen folyt a beszélgetés, hogy a mosolyai milyen szabadon jöttek.

Liam benne van a focicsapatban, és több tonna barátja van innen; Zaynnek vannak barátai a gördeszkázás miatt, és barátai az osztályából. Louisnak csak Liam és Zayn van. Rengeteg barátságos ember van, akiket a barátainak hívhatna, ha akarná, de ő csak nem ismerkedik könnyen. Bár ez Harryvel más.

- Hé, Lou - jött egy mély, meleg hang az ajtóból. Louis megfordult és mosolygott.

- Hello, köszönöm, hogy eljöttél - mondta.

- Több mint boldog - válaszolta Harry, miközben átment és ledobta a táskáját a földre.

- Tudod, hogy van egy tintás hasítás az álladon? - kérdezi Louis mellékesen, megpróbálva nem nevetni. Harry arca egy szép piros színt ölt, amint elkezdi erőteljesen dörzsölni az állát. 

- Van egy szörnyű szokásom; hogy rágom a tollam végét, és néha tévedésből a rossz végét rágom; kérlek, ne ítélj el - nyögött fel. Louis nevetett és megrázta a fejét.

- Oké, nem foglak. Már megvan, hagyd abba, mielőtt ledörzsölöd a bőrt az álladról - Harry félénken vigyorgott, s megvakarta a tarkóját.

- Vajon hány ember nevetett rajtam, amíg végigmentem a folyosón - nevetett.

- Csak néhányan, biztos vagyok benne - mondja Louis egy kézlegyintéssel. - Milyen volt az órád?

- Unalmas - vont vállat Harry. - Csak kémia. Neked mi volt?

- Perspektíva - válaszolta Louis. - Csak elemzése a divatnak és a tervezésnek a világ körül, ilyenek. Ez egy jó óra.

- Érdekesen hangzik - bólintott Harry, figyelve, ahogy Louis továbbra is vetkőzteti a manökeneket.

- Szóval most fel akarod próbálni ezt a dolgot, és én pedig feltűzöm és bejelölöm? - kérdezte Louis.

- Persze, mi az első? - válaszolta Harry előre lépve.

- A gyapjúszövet nadrág - válaszolta Louis, mert tudta, hogy az lesz a legnehezebb, hogy illeszkedjen.

Harry kibújt a cipőiből, és Louis minden szándéka átadni Harrynek a nadrágot, majd ellépett tőle, hogy teret adjon neki, de akkor Harry kigombolta a farmerét. Egy pillanat alatt lehámozza magáról a szűk, fekete farmert, és egy fekete boxerben áll Louis előtt.

Harry ott áll fesztelen bizalommal, a keze lustán vakarja az egyik porcelánszínű combját, ahol van egy kis halvány szőr. A szőr sötétebbé, és kicsit vastagabbá válik lent a vádlijánál, s a lábujjai kissé befelé fordulnak. Ő neki nyilvánvalóan nem kérdés, hogy félmeztelenül áll valaki előtt, akivel még csak most találkozott, és Louis ezt annyira irigyli. Louis még nem is látta magát félmeztelenül; ő annyi időt tölt avval, hogy megbizonyosodjon róla, a ruhái elég lazák-e, hogy elrejtsék a zsírját; a gondolat, hogy félmeztelenül álljon egy másik személy előtt, szó szerint torokviszketésre készteti. Louis érti, hogy Harry miért ennyire magabiztos; talán ő is az lenne, ha a lábai tiszta izom és mérföld hosszúságúak lennének.

Kifejezéstelenül tartotta az arcát, s elfordította a tekintetét a dudorról Harry alsónadrágjában, majd átadta Harrynek a nadrágot. Felveszi, és egy másodpercig a cipzárral és a gombbal ügyetlenkedik, mielőtt arra vár, hogy szemügyre vegyék. Louis lehajol, hogy jobban lássa, amint körbejárja Harryt; figyelve a nadrágot, ahogy beburkolja Harry lábait. Felemeli Harry pólóját csak annyira, hogy lássa a nadrág derekát.

Ő koncentrál, amikor Harry felsóhajt.

- Nem nézek ki elég jól bennük, ugye? - és annak ellenére, hogy Louis mögötte van, elemezve a nadrágot, hallja a rosszallást Harry hangjában. - Ez egy nagyon szép nadrág, és én valószínűleg rozogává teszem, nem? Megmondhatod; megígérem, hogy nem leszek megsértődve, ha egy másik modellt akarsz keresni - mondja csendesen, teljesen csalódva magában.

Louis ránca elmélyül, ahogy megkerüli, hogy láthassa Harry arcát. Igazán utálja azt a szemöldökráncolást, amit ott talál. Harrynek soha nem kellene szemöldököt ráncolnia úgy, mintha csalódott volna önmagában.

- Harry, miről beszélsz? Miért gondolod azt, hogy rozogának tűnnek rajtad? - kérdezi Louis. Harry lehajtja a fejét.

- Mert ráncolod a szemöldököd - motyogja.

Louis nevetni akar rajta, de leállítja magát. Éppen annyira elragadóan bűnbánónak tűnik, mintha érezné, hogy cserbenhagyta Louist, és ez az utolsó dolog a világon, amit tenni akart. Ez furcsa Louisnak; és nem igazán érti, egyáltalán Harry miért tűnik úgy, mintha annyira érdekelné.

- Harry, ilyen az arcom, amikor koncentrálok - nevet Louis. - Valójában meg vagyok lepve. Úgy néz ki, tökéletesen illik rád. Biztos voltam benne, hogy nekem be kellene vennem belőle, vagy ki kellene engednem, hogy jól illeszkedjen, de pontosan úgy néz ki, ahogy lennie kell. Hogy érzed?

- Úgy érzem, tökéletes - mondja Harry gyorsan. - Tényleg azt gondolod, hogy okénak tűnik?

Louis újra nevet és bólint.

- Igen, gyere nézd meg - mondja, odavezetve Harryt a teljes hosszúságú tükörhöz a fal mentén.

Louis nézi, ahogy Harry felemeli a pólóját, hogy lássa a nadrág derekát, és tesz egy teljes fordulatot, elemezve a nadrágot minden szögből. Louis azt veszi észre, hogy a nadrág tökéletesen érinti Harry fenekét, megfelelően öleli körbe a combjait, s tökéletesen ül a csípőjén. Ez szinte őrület, hogy milyen jól illeszkedik a fiúra.

Harry szemei csillognak, amikor szembefordul Louisval.

- Annyira szép, Louis, szent szar - mondja Harry áhítattal. - Mind a részletek és a vágás, valamint a gyapjúszövet mintája.

Louis arca felmelegszik.

- Köszönöm, Harry - mondja. - Még nyilvánvalóan fel kell hajtanom; befejezetlenül hagytam a mandzsettákat, mert nem tudtam, hogy milyen magas lehet a modell, de azt hiszem, nem igazán kell tennem bármilyen más változtatást.

- Örülök, hogy jól illik rám - mondja Harry.

- Megmondtam neked, hogy te tökéletes leszel. A tényleges bemutatóra, ugye van neked egy pár sima, fekete cipőd, ami nem túl díszes, csak egyszerű? - kérdezi Louis.

- Igen, van - erősíti meg Harry. Louis bólint.

- Gondolod, talán ahelyett, hogy most feltenném a mandzsettákat a nadrágra; te elhoznád azokat a cipőket egy másik nap, amikor neked jó, és akkor én fel tudnám hajtani a nadrágot a megfelelő hosszúságúra, amikor rajtad van a cipő? 

- Igen, biztosan; jól hangzik - Harry egyetért, vigyorog, és végül elfordul a tükörtől.

- Szuper. Szeretnéd felpróbálni azt a pulóvert, ami a nadrághoz való? - kérdezi, ahogy visszamegy a munkaállomáshoz.

Amikor visszafordul a fekete, kámzsás nyakú pulóverrel a kezében, Harry inge már félig ki van gombolva. Louis szeme keresztülsiklik Harry tejfehér színű mellkasán, és legelteti azokat a határozott hasizmon. Ahogy Harry kibújik a pólója ujjaiból, Louis szemei felvázolják a V-vonal éles vágását, ahol a nadrág lóg a csípőjén; és megfigyeli a bicepsze domborulatait.

- Igen, nekem négy mellbimbóm van, tudom, hogy ez furcsa - Harry nevet, ahogy összehajtja az ingét. Louis észreveszi a két extra sötét foltot, és vállat vont.

- Egyedi - javítja ki egy mosollyal. Harry kuncog.

- Oké, vegyük annak - mondja.

Harry ismét ott állt Louis előtt félmeztelenül, és teljesen nyugodtan. Elveszi Louis kezeiből a pulóvert, s áthúzza a fején lassan és óvatosan. Louis azt hiszi, talán volt idő, amikor képes volt megcsodálni, amint Harry izmai megnyúlnak és megfeszülnek, ahogy felemeli a karját a feje fölé; azt hiszi, volt idő, amikor kísértésbe esett volna, hogy arra használja a fogait, hogy lilával és kékkel rontsa el a selymes bőrt.

Most azonban, valahogy csak össze akar gömbölyödni. Ő Harry, aki úgy néz ki, mint egy cizellált gránit és festett elefántcsont; aztán ott van ő, alacsony, és kövér, és közönséges és kövér. Úgyhogy Louis, nem gondol arra, hogyan kívánja, hogy Harry levetkőzne, és megengedné Louisnak, hogy megérintse minden egyes porcikáját. Louis arra gondol, hogy Harry siessen, és azelőtt felvegye azt a pulóvert, mielőtt ő megpróbálja a karmaival szétmarcangolni a torkát, amikor a vágy az önmegtisztításra túl sokká válik.

Végre Harryn rajta van a vastag, meleg pulóver, és Louis előrelép, hogy megigazítsa a nyakát. Louis szemmagasságban van Harry mellkasával; Harry lenéz rá és mosolyog az elkóborolt fürtön, ami beleesett az arcába. Louis visszamosolyog, de összpontosít ügyelve az ujjak megfelelő hosszúságára, és a pulóver szegélyének pontos helyére.

- Mit gondolsz? - kérdezi, ahogy visszavezeti Harryt a tükörhöz.
Harry szünetet tart, amíg megfigyeli magát; megfordul és megnézi a vállakat hátulról. A zakó messziről faszénnek tűnik, csak közelről lehet látni a halszálka mintát, és a fekete, kötött precíz kontrasztot. A pulóver nyaka lazán lóg, megmutatva egy kicsit Harry nyakát és kulcscsontját.

- Őszintén szólva, nem is tudom, mit mondjak, Lou. Ez úgy néz ki, mint amit már az üzletekben kellene árulni - mondja Harry, végighúzva a nagy kezét a pulóveren. Louis nem gondolja azt, hogy valaha is hozzá fog szokni az őszinteséghez Harry hangjában.
- Nem, de köszönöm - mondja. - Örülök, hogy tetszik.
Harry Louis felé fordul.
- Nem; én komolyan gondolom, Louis. Bámulatos vagy.
- Köszönöm - mondja, a hangja kicsit halkabb jön ki, mint amennyire szeretné.

Harry csak mosolyog, és Louis is visszamosolyog. Úgy döntenek, hogy felpróbálják a daraszén kabátot és a vékonyszárú nadrágot következőnek. Az éhségfájdalmak elég rosszak, amikor Louis visszaér a munkaállomásra és előás egy üveg vizet a táskájából. Amíg Harry átöltözik, Louis kortyol a vízből, megpróbálva, hogy a gyomra abba hagyja a vonaglást.

Végül minden bámulatosan néz ki Harryn, ahogy Louis tudta. A fekete nadrágot ki kell engedni egy kicsit ágyékterületen, de ez egy könnyű javítás, mert Louisnak csak meg kell lazítania dárdaöltésekkel a csipőnél. A dupla gombolású daraszén kabát tökéletesen illeszkedik, és Louisnak csak a tökéletes gombokat kell megkeresnie. A farmer egy kicsit laza, mert a farmeranyagot nehezebb bővíteni, ezért Louis nagyobbra hagyta azt. Ő megtűzi azt, hogy illeszkedjen Harry karcsú lábain. A póló tökéletesen illeszkedik, az ovális nyak megmutatja Harry kulcscsontját.

Louis nem tudja megállni a mosolygást, amikor Harry felveszi a blézert. Ez messze a kedvenc darabja, és ez annyira irreálisan, tökéletesen illik Harryhez. Ahogy Louis nézi a látványát a kifutópályán, szinte úgy érzi, az izgalom kitölti az üreges ürességet a gyomrában. Mire Harry mindent felpróbált, és Louis is végzett a feltűzésekkel, az órának majdnem vége van. Harry visszavette a ruháit, amíg Louis óvatosan felakasztotta a ruhadarabokat.

- Nagyon szépen köszönöm, Harry. Te vagy a tökéletes, és köszönöm, hogy segítesz nekem - mondja Louis, ahogy Harry felveszi a hátizsákját.

- Nagyon örülök, hogy minden illeszkedett. Őszintén szólva, Louis te annyira tehetséges vagy; én nem tudok túljutni azon, hogy milyen csodálatos minden, amit csinálsz - Harry megrázza a fejét, a szemei tágra nyílnak és a hangja őszinte.

- Köszönöm, Harry, de komolyan abba kell hagynod, hogy elmondod nekem mennyire jó vagyok, vagy a nyakam nem lesz képes megtartani a nagy fejemet - mondja Louis viccesen, még ha el is pirul. Harry lágyan mosolyog és megrázza a fejét.

- Abba fogom hagyni, hogy elmondom neked, milyen bámulatos vagy, ha te abbahagyod, hogy úgy nézel ki, mint aki nem hisz nekem, amikor azt mondom - ő halkan kuncog, amikor Louis lenéz a földre és az arca elsötétül egy árnyalattal. - Mint így - mondja. Louis kicsit nevet, és megrázza a fejét.

- Rendben, Harry. Írok neked, amikor végzek a változtatásokkal, oké? Úgyhogy kitalálhatjuk, hogy mikor hozd a cipőket nekem, hogy hozzámérjük a szegélyekhez?

- Persze, mennyi időt vesznek el tőled a másik változtatások? - kérdezi.

- Nos, nekem végeznem kell a lányok változatával is, így valószínűleg pár nap - találgat Louis. - De most, hogy te mindenhez illesz, nem kell sietni, mert a bemutató csak pár hét múlva lesz.

- Oh - mondja Harry, megdörzsölve a tarkóját. - Előtte látlak még?

Louis majdnem azt mondja: "Biztos vagyok benne, hogy találkozunk a folyosókon, vagy valami.", de aztán megállítja magát. Harry alsó ajka a fogai közt van, és megint az a reményteljes kifejezés van az arcán. Louis emlékezteti magát, hogy talán Harry csak egy kicsit magányos, elvégre csak Niallt ismeri.

- Hát, tudod, hol találsz meg, ha esetleg unatkoznál a második időszak alatt - mondja egy vállrándítással Louis. Harry arca szó szerint ragyog, és ez mosolygásra készteti Louist.
- Klassz - mondja. - Akkor holnap, Lou.

Louis mosolyog, és int egy kicsit, nézve ahogy Harry az ajtóhoz sétál. Harry ismét visszanéz az ajtóból, és Louis jutalma az az édes mosoly, amitől automatikusan a sajátja is mosolyra húzódik. Louis észrevette, hogy Harry hordoz magával egyfajta ragyogást, melegséget, ami beszivárog Louis csontjaiba minden egyes rekedt nevetésnél, minden kedves mosolynál. A ragyogás Harryvel távozik, és Louist otthagyják hidegnek és üresnek, ahogy elpakolja a dolgait a következő órájára. 

4. fejezet

- Hűha, Louis. Ezeket készítetted te? - zihált Harry, a munkaasztaltól felállva, egyenesen a manökenek felé véve az irányt.

Louis figyeli egy pillanatig, ahogy Harry körülöttük cikázik; enyhén elnyílt ajkakkal és felvont szemöldökkel. Hosszú ujjai a tengerészkabát gallérját simítják, miközben lehajol, hogy jobb rálátást kapjon a farmerra. Teszteli a kötését az ejtett nyakú pulóvernek a kézfeje hátuljával egy kisebb "hűha" megszökik, ahogy összefogdossa a csípőjét a gyapjúnadrágnak.

- Louis - mormolja kiegyenesedve miközben a manökenek háta mögé köröz. - Úgy értem, arra már rájöttem, hogy jó vagy, de ez...hűha.

Louis biztos benne, hogy az arca kellemetlen, skarlát színt ölt, ahogy feláll.

- Köszi - mondja egy félénk mosollyal.

- Szeretem a halszálkát - motyogja Harry, inkább csak magának, miközben felemeli a pulóvert, hogy még jobb rálátást kapjon a nadrág derékpántjára.

- Nem gondoltam, hogy az a fajta srác vagy, aki különbséget tud tenni a tweed-minták között - mondja Louis, képtelen kihagyni a meglepettséget a hangjából.

Harry felnéz és félénken vállatvon.

- Szeretem a divatot - ismeri el, miközben továbblép a farmerra. - Minden évben teszek félre és elviszem a nővérem a Burberry téli divatbemutatójára a szülinapjára.

- Hűha, ez igazán kedves tőled - mondja Louis csendesen.

- Nos, ez nem olyan, mintha szerezhetnék első sori helyeket, vagy ilyesmi és ez egy kicsit önző is tőlem, mivel én is annyira szeretem, mint ő - kuncog fel Harry.

- Nem, ez tényleg kedves - jelenti ki Louis. - Úgy érzem, hogy rosszul ítéltelek meg téged. Úgy vettelek, mint egy alkalmiruhás szekrényt.

- A szép ruhák drágák - von vállat Harry. - De szépen fel tudok takarítani, ha kell - teszi hozzá játékosan.

Louis felnevet.

- Igen, haver. Nincs kétségem - válaszolja könnyedén.

Harry felnéz egy nagyon határozott pírral és egy szemérmes vigyorral az arcán. Louis úgy véli, hogy aranyos. Figyeli Harryt, ahogy átvándorol a többi próbababához is a munkaasztal másik oldalán, hogy megtekintse a női hosszú ruhát és a koktélruhát.

- Ezek is a tiéid? - kérdezi Harry.

- Igen, hét darab női outfitem van - válaszolja Louis. - A barátaim Hannah és Sadie viselik őket a kedvemért.

- Nagyon tehetséges vagy - mondja Harry.

- Köszönöm Harry - szól Louis félénken. - Örülök, hogy tetszik amiket viselned kell majd.

Harry felnevet.

- Minden, amit készítettél olyan, amit megvennék, ha a boltban láttam volna őket - mondja őszintén, ahogy körbejárja a három férfi outfitet.

- Csodásan fognak állni rajtad - mondja Louis mosolyogva.

- Remélem. Hogy őszinte legyek, kicsit ideges vagyok - ráncolja Harry a szemöldökét, majd kortyol egyet a kávéjából.

- Mitől lennél ideges? - kérdezi Louis.

- Csámpás fajta vagyok, nem akarok az arcomra esni a kifutón vagy bármi és elszúrni az egészet - mondja Harry halkan, elkerülve Louis tekintetét harap egyet a fánkból.

- Nem hiszem, hogy ez megtörténhetne, de ha mégis, akkor megígérem, hogy nem leszek mérges - válaszol Louis játékosan.

Harry ezt egy féloldalas vigyorral díjazta.

- Oké, kösz - mondja nevetve.

- Ugyan - mosolyog Louis.

Harry tekintete elidőzik Louis-n egy pillanatra és Louis pillantása Harryn, a felső ajka ívén, a kis folton a bal arcán a szája sarka alatt, a sötétebb zöld gyűrű a jáde színű írisze körül...

Harry elpirul, így ő fordul el először, ezzel egy kicsit kíváncsivá téve Louist.

- Sosem mondtad el, hogy min vagy az iskolában - mondja Louis, miután felugrik a székére.

Harry könnyedén leül a székre: - Tudományos területen vagyok, így az óráim többsége csak unalmas tudományokból áll, mint a kémia, biológia és a fizika. Még nem döntöttem el, hogy mit szeretnék csinálni, de a természettudományok baccalaureusa nagyjából mindenre jó - von vállat.

- A tudományok a szenvedélyed? - kérdezi Louis.

Harry a fejét rázza: - Nem, a tudományok csak könnyűek.

- Akkor mivel kapcsolatban vagy szenvedélyes, Harry? - csodálkozik Louis.

Harry úgy tűnik hosszasan elgondolkozik a válaszon, mielőtt vállat von és megrázza a fejét. Louis a homlokát ráncolja, nem tudja eldönteni, hogy a fiú tényleg nem tudja, hogy mi a szenvedélye vagy csak túl félénk elmondani azt. Van egyfajta szikra Harry szemeiben, ami kíváncsivá teszi Louist.

- Muszáj lennie valaminek. Én már megmutattam neked az enyémet - mondja Louis gyengéden, tétován intve a manökenek felé.

Harry tekintete találkozik Louiséval egy röpke pillanatra, majd újra vállat von: - Szeretek énekelni. De ebből nem csinálhatsz karriert, kivéve ha nagyon tehetséges vagy, és én határozottan nem vagyok. Tehát ez egy hobbi. Nem vagyok biztos benne, hogy az számít.

Louis kicsit mintha ki akarna nyúlni, hogy felemelje Harry állát, úgy a szemébe tudna nézni, de nem teszi.

- És amikor énekelsz érzed azt, hogy minden csak úgy elsodródik és az, amit csinálsz minden ami számít egy pillanatra? - kérdezi.

Harry bólint: - Igen - jelenti ki.

- Akkor ez biztosan számít, mint szenvedély - mondja Louis.

Harry egy félénk mosollyal az arcán néz fel. Louis mosolyog viszonzásul, és azon tűnődik, mikor volt az utolsó alkalom, hogy ennyire sokat mosolygott. Harry ezután Louisról kérdez, és Louis elmagyarázza, hogy ő egy lakáson osztozik a legjobb barátaival Zaynnel és Liammel. Harry kérdez a divatbemutatóról és Louis elmondja, hogy három napos, az első évesek minden évben be kell mutatniuk egy ruhadarabot, a második évben már hármat és a harmadik évben egy teljes kollekciót kell bemutatni.

Harry megkéri, hogy láthassa a teljes kollekciót, így Louis a terem azon sarkába vezeti őt, amelyik a sajátja, ahol az ő ruhadarabjai állnak felakasztva, aszerint elválasztva, hogy melyik modell fogja őket viselni. Louis soha nem volt és nem is lesz egyike azoknak az embereknek, akik jól fogadják a bókokat, ő mindig is bizonytalan volt, hogy az emberek komolyan gondolják -e őket, vagy csak úgy érzik ez a kötelező. Mindig is küzdött azzal, hogy higgyen az embereknek, amikor szép dolgot mondtak róla vagy a hosszabb távú terveiről.

Valami Harryben mégis más. Louis arra gondol, hogy talán mert Harry az egyik legőszintébb ember, akivel valaha találkozott. Ahogy a szeme felcsillan valami csodálat félével, amikor a ruhadarabokat vizsgálja, ahogy a megfigyeléseit mormolja minden egyes részletről, mintha nem akarná, hogy Louis hallja őket. Minden alkalommal amikor Louisra emeli a tekintetét és mond valamit arról, hogy mennyire gyönyörű a felső vagy hogy milyen jól van elkészítve a szoknya, van valami őszinteség azokban a nagy zöld szemekben, az a fajta, amitől Louis eldobja az agyát.

Louis sokat pirul el, és arra gondol, hogy túl sokat mondja "köszi Harry", de nem igazán tudja mi mást mondhatna. Ő ténylegesen komolyan gondolja, tényleg nagyon hálás Harry őszinteségéért és Harry érdeklődéséért a dolgokkal kapcsolatban, amivel ő olyan sok időt tölt. Louis úgy dönt, hogy Harry csak kedves és ez jó, az őszinteség jó.

Ők végül a munkaasztalnál kötnek ki és Harry arról kérdezi Louist, hogy talál időt arra, hogy ennyire részletesen kidolgozzon ilyen sok darabot. Louis bevallja, hogy nem igazán csinál mást azon kívül, hogy dolgozik a ruhákon és iskolába jár. Kicsit bénának érzi magát, mert régen bulizott, de ezekben a napokban sosem érzi úgy magát, hogy menjen. Harry csak vállat von és azt mondja, hogy Niall az ő egyetlen barátja Londonban, így az ő szociális naptára is üres.

Valahogy az érdeklődési témaköröknél lyukadnak ki, és kiderül, hogy mindketten szeretik a focit. Louis elmeséli, hogy ő régen játszott, de már nem, mivel már nincs formában. Ez egy csendes bebocsátás és ő egy kicsit meglepődött, amikor ezt kiejtette a száján, de Harry csak annyit mond, hogy ő azt kívánja bár tudna játszani, de nem viccelt amikor azt mondta, hogy két-ballábas. Louis megtudja, hogy Harry szeret főzni és Harry megtudja Louisról, hogy szeret zongorázni, bár Louis ragaszkodik hozzá, hogy nem jó benne, csak szórakozásból csinálja. Olyan témákról is beszélnek, mint a család és Louis szereti ahogy Harry szinte dicsekedik az édesanyjával, nővérével és a mostohaapjával, ez megmutatja, hogy mennyire szereti őket és Louis úgy érzi, hogy egy olyan kedves srác, mint Harry megérdemli, hogy legyen egy aranyos családja.

Amikor Louis következik, hogy beszéljen a családjáról, érzi, hogy egy mosoly kúszik az arcára miközben a húgairól beszél, de akadozik egy kicsit amikor az anyukáját és annak új férjét említi. Gyorsan megváltoztatja a témát, mert nem volt otthon évek óta, és annyira hiányoznak neki a lányok, hogy érzi a szorítást a mellkasában. Nem mondja ezt el Harrynek, csak viccel arról, hogy néha úgy érzi Zayn és Liam a kistestvérei, és Harry azt mondja ezt átérzi, mert Niall nehezen kezelhető.

Mindketten eléggé lesokkolnak, amikor Louis az órára néz és rájön, hogy már csak 10 perc maradt az első órára való becsengetésig. Louis nem is emlékszik már az utolsó alkalomra amikor ilyen könnyen beszélgetett valakivel, aki nem Zayn volt vagy Liam. Általában amikor beszél az osztálytársaihoz ő udvariasságból úgy tesz, hogy érdekli amit mondanak. Ez más Harryvel, úgy érzi talán Harry képes lenne szótárat olvasgatni miközben még mindig figyelne rá. Nagyon rég volt, hogy Louis utoljára találkozott valakivel, akivel ennyire jól kijöttek. Azonban csak remélheti, hogy nem untatta Harryt halálra.

- Nagyon sajnálom, hogy még csak nem is sikerült egyetlen outfitet sem felpróbálnod igazításra - ráncolja a homlokát Louis.

Harry csak nevetve megrázza a fejét: - Nem nagy dolog, megérte, hogy megismerhettelek egy kicsit jobban. Ha szeretnéd vissza tudok jönni a második órában.

Louis elpirul, mert megint itt van az a fajta őszinteség: - Nem bánnád? Meg tudnám csinálni csak az igazítást és feltűzni mindent, akkor visszajöhetnél később felpróbálni a darabokat amikkel kész vagyok. Akkor nem kellene elpazarolnod a teljes lyukasórád itt.

- Ez nem pazarlás, Louis - mondja Harry komolyan. - Tényleg nem bánom. Talán elhozhatnám a könyveimet és megírhatnék pár biosz házit itt, veled? Ígérem nem zavarlak meg.

Megint ott ez az ártatlan reménykedés a szemében és Louis rájön, hogy ő tényleg nem bánná, ha Harry ott maradna, egyáltalán. Louis egyáltalán nem is gondolja, hogy bánná, még akkor sem ha a végén tényleg elterelné a figyelmét.

- Persze, ha ezt szeretnéd - mondja Louis, egy kisebb mosollyal az ajkán.

- Nagyszerű. Most lelépek, de hamarosan látjuk egymást, igaz? - Harry ragyog, ahogy feláll és magával húzza az iskolatáskáját.

- Később - válaszol Louis, egy kisebb legyintéssel.

Harry elfordul, hogy elmenjen, de még a válla felett hátranéz: - Jobb, ha befejezed a fánkod - mondja egy pajkos vigyorral.

Louis elpirul és egy mosolyt kényszerít az arcára: - Be fogom.

Harry bólint kissé, majd az ajtó felé indul. Louis figyeli ahogy elsétál és Harry egy kicsit lúdtalpas, de Louis úgy dönt, hogy van valami kecses és könnyed a fiú hosszú lépteiben. Harry visszanéz még egyszer, mielőtt kilép, a tekintete találkozik Louiséval, és még odavillant egy valószínűleg a legédesebb mosolyt, amit Louis valaha látott; majd elment.

Louis kienged egy kisebb sóhajt, ahogy felveszi Harry üres poharát az ő telijével és a megmaradt, szétmarcangolt fánkot, hogy aztán a kukába dobja. Rosszul érzi magát, amiért kidobja a dolgokat, amiket Harry hozott neki, ami azért furcsa, mert Louisnak megkönnyebbülnie kéne, amiért túljutott a reggelen anélkül, hogy bármit is fogyasztott volna. Talán azért, mert Louis elmondhatta, hogy Harrynek nincs fölösleges plusz pénze és neki kétségkívül nem kellene arra költenie, hogy Louisnak hozzon ételt, amit úgy sem fog megenni. Vagy talán amiatt a tekintet miatt Harry szemében, mintha ő tényleg csak örömöt akart volna okozni Louisnak az ajánlatával. Ő határozottan bűnösnek érzi magát, de akkor is kidobja, függetlenül attól, hogy a teste mennyire könyörög neki, hogy ne tegye. 

Ahogy Louis feltakarítja a munkaasztalát és a manökenek felé lépked, azon találja magát, hogy örül amiért nem siette el az igazítást. Örül, amiért sikerült egy keveset megtudjon a fiúról. Louis nem igazán tudja miért akarná Harry vele tölteni a reggelét a stúdióban, de arra a következtetésre jut, hogy egy kicsit magányos lehet. Louis tudja, milyen érzés, mert talán egy kicsit ő is magányos. De talán egy kicsit kevésbé érezte magát magányosnak azzal a gödröcskés mosollyal, ami rá irányult.

3. fejezet

- Lou, hová mész, csináltam reggelit! - kiált fel Zayn a tűzhely mellől. 

Liam felnéz az újságból, és a szemöldökét ráncolja, ahogy Louis felhúzza a cipőit. Tudja, hogy Zayn reggelit készített, egész végig szagolhatná a szalonnát a szobájában. Fájdalmas volt, hogy mennyire sírt a gyomra érte. El kell takarnia az orrát a párnájával, csak hogy távol tartsa magát az illattól, s lehúzni egy pohár vizet az ágya mellől, hogy becsapja a gyomrát.

- Sajnálom, haver; akarok még egy kis időt az első óra előtt a stúdióban. Meg fogok ragadni egy tojásos szendvicset, amikor megkapom a teámat - hazudja Louis.

- Akár fel is állíthatsz egy kiságyat a stúdióban, soha nem látunk téged ezekben a napokban - sóhajt fel Liam. Louis érzi a bűntudat szúrását.

- Tudom, sajnálom. Csak éppen jön a bemutató, és...

- Tudjuk, tudjuk. Ez rendben van babe, csak ígérd meg, hogy vacsorára itthon leszel - mondja Zayn könyörögve. Louis mosolyt kényszerített magára, és bólintott.

- Persze, ígérem - mondja.

- Oké, vezess óvatosan - vigyorgott Liam.

Louis integetett a válla felett és elhagyta a lakást; a mosolya eltűnt, amint kiért az előszobába. Otthon lenni vacsorára, azt jelenti, hogy ennie kell. Kénytelen lesz korlátozni a bevitelét a mai nap, mert bár megfogja tisztítani magát mindentől, amit evett, neki számolnia kell a kalóriákat, amiket lenyelt, mielőtt szokásosan megtenné az utat a fürdőszobába vacsora után. Tehát nem tehet tejet a teájába, és ő határozottan nem ehet két szelet mandarint, ami a válltáskájában van, amit meg készült engedni magának.

Igazán azt kívánja, hogy a komplexumának legyen egy liftje, mert bár csak lemegy a lépcsőkön, máris fájnak a térdei kissé. Néha le kell ülnie és szünetet tartania az út felénél. Amikor végül beül az autójába, feltekeri a fűtést, és babrál a rádióval, amíg nem talál egy megfelelő állomást. Neki igazából nem kell semmit tennie a stúdióban, de szüksége volt a mentségre, hogy ne kelljen ott ülnie és reggeliznie velük.

Amikor megérkezik, néhány diák toporog a folyosókon, de nem fut bele senkibe, akit ismer, ahogy megragad egy teát és a stúdióba megy. Egyenesen a három próbababához megy az ablakhoz, megtapogatja a könnyű anyagát a pólónak a blézer alatt, és megigazítja a pulóver nyakát. A milliomodik alkalommal, mióta először ránézett Harryre a folyosón, Louis fejében megjelenik az a kép a fiúról, amiben a gyapjúszövet nadrágban van, amivel ő oly sok órát töltött.

Aztán Louis egy pillanatra elbizonytalanodik, mert talán Harry meg fogja gondolni magát. Lehet, hogy ő is csak egy olyan ember, aki nem tud nemet mondani szemtől szemben, és amikor Louis ír neki ma reggel, majd kitalál valami mentséget, hogy kimásszon ebből. Louis gyomra kellemetlenül hullámzik, ahogy odasiet a táskájához, hogy megtalálja a telefonját. Egy pillanatra elgondolkodik, mielőtt megalkotja a szöveget.

"Hé Harry, itt Louis Tomlinson. Remélem, hogy még mindig hajlandó vagy segíteni a divatbemutatón; csak érdeklődöm, hogy mikor tudunk találkozni?"

Ő elküldi ezt, és lerakja a telefonját, mert még reggel nyolc sincs, és nem számít válaszra csak később. Éppen csak elfordult, hogy felkapja a vázlattömbbét, amikor a telefonja rezegni kezd válaszként.

"Ha még mindig akarsz engem, akkor még mindig hajlandó vagyok. Voltaképpen úton vagyok az iskolába, vagy második szünetben, vagy ebéd közben, vagy iskola után, bármikor, amikor neked jó."

Louis kicsit mosolyog az üzeneten, a fiú határozottan alkalmazkodik és az önbizalomhiányos célzása aranyos. Ő megkönnyebbült. Annyira könnyű lett volna Harrynek az mondani, hogy "Oh, sajnálom, igazából nem leszek képes rá." Ő nem tartozik Louisnak semmivel, ráadásul nem is ismeri Louist. De itt van ő, minden szabad pillanatát felajánlva.

"Te nagyon korán fent vagy, nem szakítom félbe a tanulmányi idődet? És én már az iskolában vagyok, ha most akarsz beugrani a stúdióba, de ha nem, akkor van egy lyukas órám másodikban is."

A válasz ismét egy percen belül érkezik.

"Megyek futni reggelente, és Niall nyafog, ha én a kollégiumban kószálok utána, úgyhogy most szabad vagyok. Tudok hozni neked egy kávét, vagy egy muffint, vagy valamit?"

Louis gyomra könyörgött neki, hogy mondjon igent; gyötrődik, miközben valamiféle táplálékért könyörög, de Louis jó abban, hogy figyelmen kívül hagyja a gyomrát.

"Nem, jól vagyok, köszönöm. Hamarosan találkozunk."

Louis a stúdió sarkába megy, és összegyűjti azokat a dolgokat, amelyekre szüksége lesz, hogy illjen Harryhez. Ő rádobja a három próbababát a munkapadjára, s előveszi a tűpárnáját és a mérőszalagját. Homályosan azon töpreng, hogy Harry mit fog gondolni a terveiről. Tegnap a fiú éppen farmert és egy zenekaros pólót viselt, és Louis szerint a srác nem az a típus, aki sokat gondolkodik azon, hogy mit vegyen fel. Louis megállapítja, hogy ő a könnyed típusúak közül az egyik, aki feltudna dobni egy poncsót, hogy az bámulatosan nézne ki.

Louis nem azok a típusok közül az egyik. Meztelenül állt a szekrényében túl sokáig, s kétségbeesetten próbált találni valamit, ami nem mutatja a zsírpárnáit. Megállapodott egy túlméretezett baba-kék pulóverben és egy olyan szürke nadrágban, ami nem csüngött a lábain. Feltekerte a nadrág mandzsettáját, majd a fürdőszobába ment, hogy megcsinálja a haját a szokásos quiff-be. Amikor megnézte magát a tükörben az első gondolata az volt, hogy dugja le az ujjait a torkán, hogy próbáljon megszabadulni pár extra zsírtól, ami az álla vonalán húzódik, de nem volt semmi a gyomrában, amit kiürítsen.

Louis a vázlattömbje fölé hajolt, amikor könnyeden kopogtak az ajtón. Harry betolta az ajtót, és belépett a stűdióba egy ragyogó mosollyal. Fekete farmert visel, egy laza, szürke begombolt felsővel és tengerészkék snapback-el, amit hátrafelé helyeztek el a feje búbján. Louis szemei elidőznek néhány fürtön, amik lazán keretezik az arcát, mielőtt találkoznak Harry csillogó szemeivel. Ő határozottan egy könnyed szépség. Louis visszamosolyog rá és int a fiúnak.

- Hoztam neked valamit, egyébként; én mindig kapok egy mocha-t, szóval szereztem neked is egyet, és kaptam mindkettőnknek egy fánkot, remélem tetszik? - kérdezi bizonytalanul.

Első alkalommal Louis észreveszi a tálcán a két bögrét, és a két papírzacskót, amit Harry fog az egyik kezében, a másik kezében pedig a táskája pántját tartja. Louis gyomra megcsavarodik. Annyira könnyű volna azt mondani, hogy nem, köszönöm; kitalálni pár hazugságot, hogy nem tetszik neki, amit ő választott; tettetni, hogy ő éppen hatalmasat reggelizett. Harry ránézett azokkal a hatalmas, zöld szemekkel; oly ártatlanul bizakodva.

- Ez kedves tőled, köszönöm - mondja Louis egy mosollyal.

Letakarít egy sarkot a munkapadon Harrynek, hogy lerakhassa a tálcát. Harry vigyorog, úgy látszik megkönnyebbült és lecsúsztatja a hátizsákját. Louis felállít egy extra széket, amire Harry leül, majd összehajtogatja a hosszú lábait, így a lába az egyik létrafokon pihen. Louis a széke szélére pozicionálja magát, miközben Harry elé helyezi a csészéjét. Louis nézi a hosszú ujjait, ahogy lelapítja a papírzacskót, hogy rátegye a fánkokat. Harry mozdulatai lassúak és bágyadtak, s Louis azon töpreng, vajon Harry a kifutón is így sétálna. Elképzeli a nyurga fiút, ahogy lassan ballag a ruháiban, és érzi, hogy mosolyog.

- Nagyra értékelem, hogy ezt megteszed, Harry - mondja.

Harry vigyorog a kávéscsészéje mögött, s vállat von, miközben leteszi azt.

- Hízelgő, hogy engem kértél meg, de én tényleg nem értem, miért - mondja szégyenlősen.

- Mert megvan a tökéletes testalkatod ahhoz, amit terveztem - válaszol Louis egy vállrándítással. Harry cserébe megvonja a vállát.

- Nos, boldog vagyok, hogy segíthetek, azt hiszem.

Mosolyognak egymásra, s Louis érzi Harry szemeit magán, ahogy lehajtja a fejét, és a kezét a kávéscsésze köré tekeri, hogy egy kis meleget szerezzen tőle.

- Szóval te és Niall a kollégiumban éltek? - kérdezi Louis, beszélgetést kedvezményezve, amíg vár, hogy Harry befejezze a reggelijét.

- Igen, most találkoztam a pasival, de kiderült, hogy ő egy jó srác, így ez jól alakult - válaszolja Harry.

Louis azon találja magát, hogy Harryt nézi, ahogy a szájához emeli a fánkot; megjegyezve, hogy a nyelve kibújik a fogai közül, mint valami leszállópálya az ételért. Ez bizonyos oknál fogva megmosolyogtatja őt.

- Kivéve, amikor ő rugdos ki téged a szobából reggel hétkor - mondja Louis játékosan.

Harry kiengedi azok közül a nevetséges vihogások közül az egyiket, miközben majdnem megfullad a fánkjától, és azonnal odateszi a kezét a szájához, hogy elfojtsa magában. A látvány előhúz Louisból egy önkéntelen nevetést. Louis szerette ezt a nevetést abban a pillanatban, amikor hallotta a folyosón először, de hamar rájött, hogy a nevetés okának lenni elég jó.

Harry arca kicsit kipirult, ahogy nagyot nyelt.

- Igen, kivéve akkor. Én általában a könyvtárban húzódom meg és olvasok, nem túl szórakoztató - vigyorog.

- Miért nem mész el futni később reggel? - kérdezi Louis.

Felveszi a fánkját és kicsit csipeget belőle. Ahhoz, hogy valaki úgy néz ki, mint aki szórakozottan eszik, szét kell szedni az ételt. Soha, senki nem vette észre, hogy egyiket sem teszi a szájába. Louis jó az összezavarásban.

- Nem tudom, én csak korán felébredek, nem tehetek róla. Aztán mozgékonnyá válok. Nem tudok az ágyban lenni, mert csak hánykódom és forgolódom - von vállat Harry. - Hé, ráadásul még meg sem kóstoltad a kávédat. Nem szereted a mocha-t?

Louis azt hiszi, hogy a gyerek túlzottan csalódott magában, egy olyan egyszerű valami miatt, mint a kávé. Van egy kicsi ránc a teljesen rózsaszín ajkain, s a szemöldökét össze, majd fel húzza; Louis úgy gondolja, hogy ez a legimádnivalóbb ajakbiggyesztés, amit valaha látott. Louis azon tűnődik, bárkinek is az egész világon, hogyan lehetne esélye rá, hogy csalódást okozzon valakinek, aki ilyen arcot tud vágni, mint ez.

- Oh, nem, szeretem a mocha-t; én csak arra várok, hogy lehűljön - magyarázza Louis.

Harry úgy tűnik, elégedett ezzel a válasszal, így a szemöldöke közti ráncok is enyhülnek. Louis látja a tejszínhabot átfolyni a megkezdett süti tetőre. Tudja, hogy milyen cukros és édes a tejszínhab, nem beszélve a csokoládé főzetről a bögrében. Azt is tudja, nem lesz könnyű meglépnie, hogy kiürítse a gyomrát, ha megiszik egy kortyot. Gyötri magát egy korty kalóriatartalmától, amikor Harry meleg hangja hívja fel a figyelmét.

- Nagyon jól nézel ki a szemüvegeddel - mondja, egy félénk, gödröcskés mosollyal.

Louis szemöldökei meglepetten felemelkednek, ahogy ujjaival megfogja a fekete, műanyag keretet.

- Kösz.

Harry csak vigyorog, és iszik még egy kortyot a kávéjából. Louis elfoglalj magát a fánk csipegetésével, hogy elrejtse a pírt.

2. fejezet

Louis a fiúra gondol, miközben a kereskedelem órájára igyekszik, az asztalánál is a fiúra gondol, rá gondol amint a beszámolóját írja, a fiúra gondol amíg az óra végét jelző csengő meg nem szólal. Louis eltudja képzelni őt az ő ruháiban, el tudja képzelni ahogy a gyapjúszövetből készült nadrág fog állni azokon a mérföldnyi hosszú lábakon, el tudja képzelni, ahogy a zakója tökéletesen illik a fiú széles, de nem túl széles vállaira.

Ő tökéletes és Louis úgy dönt, hogy megejt egy utat az ebédlőbe, hogy megtalálja Őt. Összegyűjti a cuccait, és a hóna alá csapja a laptopját, mielőtt elhagyja az osztálytermet. A folyosók zsúfoltak és Louis idegessége új szintet ér el, ahogy megpróbál átjutni. Amikor végre eléri az ebédlőt, megtoppan a bejárat közelében és körülnéz.Látja Zaynt és Liamet, úgy dönt velük fog ülni, amíg a göndör hajú srác nem bukkan fel. Louis tudja, hogy a fiú talán nem is megy le az ebédlőbe, de egy próbát megér.

Louis éppen elindulna a barátai felé, amikor meghall egy ismerős kacajt. Fejét a hang felé kapja, elég biztos benne, hogy a fiú ott van, fejét hátravetve, nevetve. A nevetést egyértelműen ugyanaz a szőke fiú okozta, egymással szemben ülnek egy asztalnál. A fiú a nevetségesen nagy kezeit a szájára teszi, ezzel megpróbálva elfojtani a nevetését, fejét lehajtja, a vállai rázkódnak. Louis érzi, hogy mosoly kúszott a szája sarkába, az imádnivalóságától.

Louis sarkon fordul, és az asztal felé igyekszik. Ahogy közeledik, meghallja az ír akcentust, ahogy a szőke fiú mondatának utolsó szava a faszfej. A barna majdnem kienged egy újabb vihogást, de aztán észreveszi Louist közeledni, így lefagy, arcáról a vigyor. Louis egy udvarias mosolyt ajánl, és a szőke megfordul, hogy egy pillantást vessen arra, akit a barna bámul. A szemöldöke felszalad, amikor meglátja Louist.

- Hello - mondja Louis egyszerűen, majd kihúzza a szőke melletti széket és leül.

A szépség szája még mindig tátva állt, és a szőke szemöldöke majdnem a hajáig csúszott. Louis kicsit furcsának találja, mert nem hiszi, hogy annyira el kellene halasztani attól, hogy egy idegen leül, de ő csak ül egy udvarias mosollyal.

- Bocsánat, hogy megzavarom az ebédetek, én csak.. azon gondolkodtam, hogy ráérnél -e egy percre? - kérdezi a göndör hajútól Louis.

A fiú sűrűn pislog, mielőtt bólint - Persze haver, mizu? - kérdezi.

A hangja mély, és lassan beszél, és úgy tűnik, hogy dübörög valahonnan mélyről. A fiú elég mogorvának tűnik ahhoz, hogy ilyen kisfiús gödröcskéi legyenek, de van egyfajta szelídség a hangjában. Egy félénk mosollyal ajándékozza meg, amely csak egy gödröcskét enged láttatni és várakozóan Louisra tekint. Louis bólint és még ragyogóbban vigyorog rá, végül is, ő az aki szívességet kér.

- Hogy hívnak? - kérdezi Louis, először.

- Err, Harry Styles - válaszol a fiú.

- Örülök a találkozásnak, Louis Tomlinson vagyok - mondja.

- Tudom - szól Harry, de rögtön utána olyan arcot vág, amin látni, hogy azt kívánja bár nem mondta volna.

A szőke nevetni kezd valamin az orra alatt, így Harry csak egy gyilkos pillantást adományoz neki. Louist nem igazán lepte meg, hogy a fiú tudja a nevét. Louis definíció szerint befelé forduló, sokkal inkább van egyedül, vagy a két legjobb barátjával, mert a szociális interakció(?) tends to be draining őt. Mindenesetre, míg ő szívesebben van egyedül, amikor forszírozva van a szocializálódásra, akkor hihetetlenül laza, és képes mindenkivel jól kijönni. Egész életében olyan emberekkel volt körülvéve, akik a barátjának tartják magukat, annak ellenére, hogy ő olyan ember, akinek csak egy-két igazi barátja van egyszerre.

Így nem lepte meg, hogy Harry tudja a nevét, mert nagyjából mindenki tudja. Louis bemutatta magát az embereknek, és fájdalmas pillantásokat kapott viszonzásul, mert már találkozott velük. Ugyan biztosra tudja, hogy még nem találkozott Harryvel, mert biztos emlékezne egy ILYEN fiúra.

- Oké, valójában egy hatalmas szívességet szeretnék kérni, és szeretném ha nyitott lennél rá, mielőtt azonnal elutasítasz, oké? - kérdezi Louis vigyorogva.

- Ehmm, oké - mondja Harry, teljesen meghökkenve.

- Hányadéves vagy? - kérdi.

- Első - mondja Harry, mintha valami rossz tettét ismerné el.

- Rendben, akkor kétlem, hogy tudod, de minden évben van egy téli divatbemutató. Én harmadéves vagyok, hogy megkapjam a divattervezői diplomám, így a téli kollekció, amit terveztem be lesz mutatva - magyarázza Louis.

Harry bólint, de még mindig zavarodott - Az nagyszerű, de öhmm, mi közöm Nekem ehhez? - kérdezi.

- Hát, már terveztem három férfi outfitet, és szükségem van valakire, aki modellezi őket a kifutón - folytatja Louis.

Harry szemöldöke felszalad - Te biztosan nem azt javaslod, hogy megcsináljam - enged ki egy ideges kuncogást.

Louis semmi, ha nem elszánt - Pontosan ezt javaslom. Láttalak a folyosón, és olyan, mintha a ruháimnak teremtettek volna téged. Szükségem van rá, hogy megcsináld - mondja.

Harry gúnyolódik - Nem vagyok modell... N-nem lehetek modell - dadogja.

- Tudsz sétálni, nem? - kérdi Louis gyengéden. - Könnyű lesz, minden, amit tenned kell, hogy felveszed a három outfitet, és végigsétálsz bennük a kifutón. Egyszerű, mint az egyszer egy.

Harry erőteljesen megrázza a fejét - Figyelj, ez nagyon hízelgő, de én nem vagyok a legkecsesebb egyén és valószínűleg pofára esnék. És tényleg nem hiszem, hogy a ruháid rám illenének - félénk és önbecsmérlő és Louis egyszerűen imádnivalónak tartja.

- Nézd, Harry. Én nem az a fajta srác vagyok, aki a nemet elfogadja válasznak. Nem akarok túl messzire menni, de már eldöntöttem, hogy te tökéletes leszel és én szépen megkérlek téged - mondja Louis egy játékos mosollyal.

Harry csak elpirul, és lenéz az asztalon pihenő kezeire: - Nem akarlak cserbenhagyni - mondja halkan.

Louis igazi aggodalmat fedez fel a fiú hangjában. Louis rájön, hogy nem azért mond nemet a fiú, mert nem akarná, vagy mert jobb dolga lenne. Hallatszik, hogy valóban aggódik azon, hogy nem csinálná elég jól. És ez teljesen megnyerő, ha Louist kérdezi valaki.

- Hé, haver - szól Louis, Harry pedig felnéz rá. - Tökéletes leszel.

- Megcsinálja - szól a szőke ragyogóan, mire mind Louis, mind Harry felemelik a szemöldöküket rá. - Igaz, Haz? Mondd neki, hogy megcsinálod!

Louis vigyorog, ahogy Harryre néz - Oké, megcsinálom - mondja Harry, egy szégyenlős mosollyal.

Louis tapsol egyet - Jó, ez fantasztikus. Add meg a számod, így tudok szólni, hogy mikor gyere a stúdióba igazításra - mondja.

Amikor elvette Harry telefonszámát, ismét megköszöni neki. Azt is megtudja, hogy a szőke fiút Niallnek hívják, és neki is megköszöni, hogy segített meggyőzni Harryt. Úgy hagyja ott Harryt, mint aki azon gondolkodik, hogy mibe keverte magát. Louis vigyora fültől-fülig ért, amikor visszament Zayn és Liam asztalához. Úgy néztek ki, mint akik a saját kis világukban vannak, amikor kihúzott egy széket mellettük.

- Megtaláltam a modellem! - szól Louis boldogan.

- Ki az? - kérdezi Zayn izgatottan.

- Első éves, Harry Styles a neve. Ő tökéletes: a lábai olyan hosszúak és vékonyak és a felsőteste is kellően hosszú - magyarázza Louis.

- Hogy győzted meg? - kérdezi Liam, megkönnyebbülve, hogy a legjobb barátja már kevésbé stresszes.

- Elég kitartó voltam - von vállat Louis - de most, hogy megoldottam a problémám és az elmém is tiszta, megyek és dolgozok a stúdióban egy keveset. Otthon találkozunk srácok!

Búcsút int nekik, és siet is kifelé az ebédlőből, egy könnyed megnyugvást érezve. A könnyedség kiderül, hogy az éhezéstől van, mert mire a stúdióba ér, Louis már szédül is. Addig túr a táskájában, míg meg nem találja a műanyagzacskót, amibe a zellert csomagolta reggel. Azt rágcsálja, miközben rajzol, illetve egy üveg vízzel segít kitölteni a gyomrát. Nem tudja megállítani magát, hogy ne arra gondoljon, hogy milyen szép is volt Harry közelről... A vörös ajkai, a fehér fogai, és a szemei, amik olyan zöldek és melegek.

AN: Sajnálom a késést! Még így is lehet, hogy van benne hiba bőven. Sajnálom.xx

1. fejezet

Louis már majdnem csattan, amikor a fény hirtelen beszökik a stúdió ajtaján. Ujjai fehérbe fordulnak, ahogy szorítja a szabóasztal szélét, de kényszeríti magát, hogy vegyen egy mély levegőt és kaparjon mosolyt az arcára, mielőtt megfordul. Ő nem az a típus, aki az idegességét másokon tölti ki, sokkal inkább kedveli azt a módszert, melyben saját maga lehet az alany. Amikor megfordul, Liam fejét találja az ajtóban, aki éppen csak bekukucskál a résen, fejét az ajtó keretére hajtva. Azon hezitál, belépjen –e, ezzel megzavarva Louist.

- Nincs gond, haver. Gyere be, most csak vágok – mosolyog Louis, kezéből letéve a szövetvágó ollókészletét.

Liam csendes léptekkel közelíti meg a hosszú, fából készült asztalt, amit jelenleg gyönyörű átlátszó szövetek és pár darab mintapapír borít. Fogalma sincs mit fog tenni Louis a sok szövettel, de máris látja a szépséget az asztalra kitett anyagok és színek kompozíciójából, amit barátja választott. Liam a karjait könnyedén hajítja Louis vállaira, aki egy sóhajjal hajol bele az érintésbe.

- Minden rendben? – kérdezi Liam, gyengéden.

- Hmm, minden tökéletesen alakult, eddig. Megkértem a lányokat, hogy kérdezzenek körbe, mert szükségem van egy férfi modellre, viszont ők nem képesek találni senkit. Így most nekem kell kimennem és keresnem valakit, holott igazán nincs időm erre, plusz nem hiszem, hogy bárkit is rá tudnék venni erre - sóhajt Louis, az orrnyergét masszírozva.

- Tudod, Zayn simán megcsinálná neked, vagy akár én is - ajánlkozik Liam, hiszen utálta ha a legjobb barátja stresszelt.

- Tudom, drágám és köszönöm, de Zayn túl alacsony a ruhákhoz, amiket terveztem. És te túl... izmos vagy ahhoz a blézerhez - sóhajt a kisebbik, a manöken felé mutatva, ahol a fél-kész darab lóg. - Valaki magasra és karcsúra van szükségem.

- Miért nem kérdezed meg a kosárlabda csapatot? - javasolja Liam, ujjaival végigszántva az asztalon elterített selyem mentén.

- Hannah már kérdezte Robbie-t, de a versenyük egy napra esik a bemutatóval, így egyikük sem tudja bevállalni - magyarázza Louis, miközben fújtat egy kisebbet. - De most már vissza kell térnem a munkához - teszi hozzá nyomatékosan, mert beszélni erről, ugyanúgy stresszeli őt.

- Rendben, hagylak csinálni. Azért nyitva tartom majd a szemeimet, hátha... - mondja Liam, óvatosan megszorítva Louis vállát. - Van kedved Zaynnel és velem tartani egy ebédre, a következő óra után?

Louis gyomra belefájdult a gondolatra, hogy egyen, de csak megrázta a fejét: - Nem, köszi Li, már ettem egy hamburgert mielőtt idejöttem - hazudja a karamell hajú.

- Oké, akkor otthon találkozunk? - bólogat Liam.

- Sziia - ért egyet Louis, a gondolatait már régen az ő designja felé terelve.

Liam kiment, és Louis kienged egy megkönnyebbült sóhajt, amikor végre ismét egyedül maradt a néma stúdióban. Félreértés ne essék, imádja a legjobb barátait, örökké, de képtelen fenntartani velük a kapcsolatot, amikor a téli divatbemutató nyomása is itt van. Még ha ők jót is akarnak, akkor is jobbnak látja egyedül maradni. Három hete van, és tudja, hogy minden időben készen lesz, mert Louis lehet, hogy késik, ha másról van szó, de sosem volt problémája a határidőkkel akkor, amikor a tervezeteiről volt szó... Bár, ez a férfi modell-dolog szorítja a nyaka körül a hurkot.

A jó része viszont annak, hogy itt van az egyetem divattervező programján, hogy mintegy száz csinos lány több, mint boldog, hogy modellezhet neki, de ő komolyan elnyomott a férfi modellek terén. Már két éve az egyetemen van, ez a harmadik éve, amikor az a megtiszteltetés érte, hogy megmutathassa a teljes téli kollekcióját az iskola téli divatbemutatóján, más harmadévesekkel együtt.

Ebben az évben vakmerő akart lenni, úgy döntött, hogy kivirágzik a férfi divat terén is, míg a ruhák látványosra sikerültek, most ő mászik négykézláb, hogy találjon valakit, akire illenek és aki eleget tesz nekik. Ott hagyja a szabóasztalt, rajta a finom selymekkel, hogy átsétáljon a három próbababához amik szemben vannak a stúdió jégvirágos ablakával. Az első babán egy vékony feszülős nadrág volt, egy gyönyörű barackszínű kabáttal, ami már csak arra várt, hogy a gombjai fel legyenek varrva. Louis pedig arra vár, hogy megtalálja a tökéletes gombokat. A második babán gyapjúszövetből készült nadrág található, egy vastag, ejtett nyakú pulóverrel. A nadrág könyörtelen és félig talán Louis is azért stresszel, hogy találjon valakit, elég jó lábakkal, hogy le tudja majd venni. A harmadik manöken volt a kedvence: a farmer egyszerűen tökéletes, és a puha szövete a kézzel varrott pólónak, tökéletes ellentéte a farmernek. A zakó, háth.. a zakó az ő mesterműve.

Louis sóhajt, és megdörzsöli a szemeit, megpróbálja figyelmen kívül hagyni a hangot, ahogy a gyomra sír. Hazudott a hamburgerről, mert Zayn és Liam már így is rászálltak, hogy nem evett eleget tegnap vacsorára. Az órarendjeik annyira különböztek, hogy könnyű volt hazudni mikor evett és mikor nem. Kivéve hétvégén, akkor a legnehezebb, mert mindannyian egy házon osztoztak, így a fiúk észreveszik, ha nem látják a kajához nyúlni egész hétvégén. És bár ő elég jó volt a kifogás-gyártásban, és amikor úgy tűnt érdekelt volt a dologban, Louis evett is. Evett, aztán ment és lezuhanyzott. Ami azt jelentette, hogy elindította a vizet, így nem hallották kívülről, ahogy kiürítette a gyomra teljes tartalmát, még mielőtt az emésztőnedvek elkezdték volna feldolgozni a tápanyagokat, azt Louis nem is akarja, és szüksége sincs rá.

Nem, Louis-nak teljességgel nincs szüksége a nehéz tésztára amiket Liam szeret, vagy a zsíros pizzára, ami Zayn kedvence. Neki egyáltalán nincs szüksége arra az almára, amiből reggel evett három falatot, hogy ne ájuljon el, miközben az egyik ruháját varrja. Igazán könnyűnek találta, hogyan ignorálja a gyomra lüktetését, valahányszor kezét pufók csípőjén pihenteti vagy duzzadt hasán. Ehelyett inkább visszafordult a vágó asztalhoz, és arra kezd összpontosítani, hogy a megfelelő alakzatot vágja le a selyem koktélruhából, amit még tervezett befejezni a következő óra előtt.

Louis sikeresen befejezi a ruhát, mire a csengő megszólal, és a cuccait csak összecsomagolva hagyja a stúdió azon sarkában, ami az övé. A következő órája Kereskedés, ami a campus teljesen másik oldalán van. De még meg kell álljon az automatánál, hogy vegyen egy teát, remélhetőleg az a kis tej, amit beletesz segít majd kiküszöbölni az enyhe szédülést, amit az üres gyomorral való futás okoz. A vállára akasztja a táskáját, kezében a papírpohárral, éppen sietne órára, amikor meglát valakit.

A biológia labornál a falnak támaszkodva... Talán a legkáprázatosabb fiú, akit valaha látott. Ő éppen beszélget és nevet egy alacsonyabb sráccal, akinek mesterséges szőke haja van. Úgy áll ott, mintha éppen egy GQ fotózáson volna, minden lusta póz, a legtökéletesebb szögben. Egyik lábát a falnak támasztotta, az egyik kezével pedig éppen a tökéletes, csokoládé barna fürtjeibe túrt. Magas és szikár alakja volt, de nem túl karcsú. Vékony csípője, hosszú karjai voltak és szögletes állkapcsa. Aztán nevet, és ez inkább egy kacaj, de akkor is egy furcsa módon ez is gyönyörű, aztán ahogy a fejét hátradobja és a szájára csapja a kezét.

Louis nem tud mit tenni, de észrevette a hatalmas, csillogó zöld szemeit, és a világ legaranyosabb gödröcskéit. Louis nem tudja, hogy mit mondhatott a szőke fiú, de biztosan vicces volt, mert a gyönyörű fiú, a falnak támaszkodva még mindig nevetett, amikor a fejét lehajtva,a  földre vigyorgott. Ezután az osztályterem ajtaja kinyitódott és a gyönyörű-fiú felegyenesedett a faltól, hogy bemehessen órára. Louis levegője a torkán akad, amint észreveszi a fiú lábait. Úgy néz ki, mintha ráöntötték volna a farmerét.

Louis rendkívül könnyen figyelmen kívül hagyja a gyomrában lévő fájdalmat, a zümmögést a fejében és a szorongást a csontjaiban, mert ő éppen megtalálta Őt. És Ő az. Louis-nak muszáj megszereznie Őt. 

AN: Háth ez lenne az első fejezet. Tudom, nem a legjobban fordítom, de esküszöm, ez a legnehezebb szöveg, ami valaha a kezeim közé került, pedig sokat fordítottam már életemben. Egyáltalán nem szó szerinti, mert akkor semmi nem hangzana magyarosan, még így is biztos találtok benne, ami nem az. Illetve, a társfordítóm, akiről meséltem a jó múltkor, egyedül hagyott még mielőtt elkezdtük volna az újrafordítást, így csak most szántam rá magam, hogy elkezdjem a dolgot.

Nem ígérem, hogy rendszeresen lesznek a részek, de havonta biztos lesznek, szeretném gyorsabban, de az az átlagomtól fog függeni.

Megteszi ez így nektek? Megbíztok még bennem annyira, hogy ilyen fordítási készséggel, bizonytalan idejű frissekkel lefordítsam, vagy adjam át valakinek a stafétát, aki szívesen lefordítja helyettem nektek? :)

Komolyan mondom, legyetek önzőek és gondoljatok most magatokra, én szívesen átadom a dolgot, ha találunk valakit :)

Bemutatkozó

Sziasztok drágák,

Mivel a nyitásnak már meg kellett volna történnie gondoltam leírom nektek ide, hogy akkor hogy s mint van ez pontosan.

A történet egy igen nagy részét lefordítottam, hogy minden flottul menjen. Azonban egy apró hiba folytán a gépem meghalt, és elvesztek ròla az adatok. Ezt a hibát vírusnak hívják. Na, most. Szereztem egy imádnivalò és szupertehetséges lányt, aki segítségemre lesz a fordításban:így a kevéske szabadidőnk ellenére - ketten viszonylag gyorsan haladna a fordítás. A gyors olyat jelent, hogy leghamarabb 2 hét múlva várható az első rész.

Remélem, hogy nem haragszotok meg ránk és hamarosan együtt élvezhetjük a Fading című Larry Stylinson Fanfiction által okozta örömöket.:)

Milliò egy puszi és ölelés; Bogicca*

Ps. A bejegyzésért előre is bocsánat. Telefonról igyekezte HTML kòdok segítségével tördelni, megformázni és beírni.:) Xx